A csodálatos Mandarin (Mandarin Bár az Ó utcában)

Egy könnyed munkanapon, amikor együtt lógtunk Judittal délben, arra gondoltunk, hogy ellógunk a valahol az Opera mögött található Mandarin Bárba, melyet színei és webszájtja által kölcsönzött fílingje miatt már sokaknak ajánlottunk de mi még nem voltunk ott sohase. Azt tudtuk, hogy az Opera mögött van, de hogy pontosan hol, azt nem. Judit tanácsolta, hívjuk fel azt a barátunkat akinek a legutóbb javasoltuk a helyet, de lebeszéltem, lévén biztos nem is emlékszik rá. Végül egy vadászkutya szimatával akadtunk rá a bárra a Hajós utca-Ó utca sarkán egy új építésű ház földszintjén.

Belépve a pöttöm kávézórészben találtuk magunkat, ahol magas székeken ülve magas asztaloknál lehet kávézgatni, de enni is ha úgy támad kedvünk. A picinyke éttermi rész a félgalérián található. Ide belépve azonnal kővé dermedtünk, hiszen éppen az a barátunk üzleti ebédelt a helyszínen, akiről az előbb beszéltünk. (Két napon belül másodszor, ami ígéretesen hangzott..., éppen ki is pakolták eléjük a kifejezetten tetszetősen tálalt ételeket.)

Nos mi is találtunk magunknak egy kényelmes helyet az ablak mellett és jobban szemügyre is vettük az intézményt.

A ma divatos lounge (lándzs)-étterem kifejezéssel tudnám a legjobban "magyarul" leírni a belsőépítészetet, földszínek, narancs, barna, kávé, bordó, benne egy kis kék, valószínűleg többet értett a fengshuihoz aki berendezte mint én, ez jól látszik rajta. A zene is lándzsi volt, talán picit hangos. Azt kell mondjuk, ízléses környezetben van az az 5-6 asztal, melyhez egy pöttöm üveg-különterem is társul, ahol a dohányzó szekció pöfékelhet. (Csak azt nem értem miért itt tárolják a babaetetőszéket?) A pincérlány fiatal, kedves, szintén földszínekben érkezik, hozza menüt, mosolygósan és diszkréten kivárja míg átböngésszük. Az ő viselkedése is tükrözi általános benyomásunkat, hogy itt egy kicsit laza minden, ráéős, adjuk meg az idejét-es. Judit végül a szokásos hezitációja után (legszívesebben mindent végigkóstolna) a Roston Csirke Fetás Spenótsalátával-ra (1480.-) bök, míg én a Vajhalat választom fehérboros kapri mártással és szalmaburgonyával (1780.-).

Se sokat se keveset nem várunk (annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy csak úgy repült az idő, hiába...) mire megérkeztek az ételek. Szép sorjában nem egyszerre, amitől kicsit kihült az enyém mire Juditét is illedelmesen megvártuk. Már a tálalás is igéretes volt, és a konyhában dolgozók kreativitását jelezte. Őröm beleszúrni a villát egy ilyen fogásba, de komolyan. Olyan mintha egy kínai váza összetörésébe kezdenék bele kéjesen. A Vajhal omlós, puha és ízletes volt. A kapri szószban különböző méretű kapribogyók lubickoltak, mely kiválóan ízharmóniát adott az amúgy nem elfűszerezett hal visszafogott ízének. A szalmaburgonya inkább vékony sültkrumpli volt.

A Roston Csirke művészien vékonyra klopfolva érkezett, melynek következtében a nedvesség túlnyomó része megsemmisült a szeletben, és túl sok ízt sem fedezett fel benne feleségem. A (nagy darabos) fetás spenót jó fűszeres volt, de még épp a finom oldalon. Összességében kellemes, könnyed ebédfogásnak minősült.

Sajnos a desszertekbe most nem kóstolhattunk bele, mert rohanni kellett, úgyhogy gyorsan kértünk egy capuccinót (340.-) és két ásványvizet (260.-/ü) és fizettünk is. Kedves apróság, hogy a számla mellé 1-1 rágógumit is kaptunk mely a fogunkat is tisztíccsa, ennek köszönhetően úgy hagytuk el az egységet, hogy biztosan tovább próbálkozunk, s biztatjuk erre utastársainkat is.

Mandarin Bár&Étterem (VI. Ó utca 24-26.) 688-1696