Középpontban a Centrál (a banánhéjokra kérjük vigyázzanak!)

A Centrál Kávéházról mint  "A KÁVÉHÁZRÓL" már pozitívan értekeztünk máshol, lássuk, hogy az idő melynek vasfoga mint tudjuk addig jár a kútra míg el nem törik, kikezdte-e ezt a műintézményt is. Zene továbbra sincs, ami kiváló, a hangulat továbbra is nagyon jó, igazi nagyvonalú kávézást enged meg, és nem baj, ha csak egy teával üldögélünk órákat, senki sem krákog felettünk. A pincérek továbbra is jól öltözöttek, kedvesek, és periferikus látásuk sem romlott sokat. Szombat délutáni csevejünk helyéül ezért jónak ígérkezett a választás. A két kedves német turista is így érezhette akik láthatóan már több órája olvasgatták gájdukat, s aztán a Die Zeit-et, melyet mint tudjuk kiolvasni minimum 1 hét.

Részünkről csúsztatott palacsinát és egy flódnit kértünk, valamint egy eszpresszót és két gyümölcsteát. A kávé a régi volt, baj lenne ha nem így lenne. A teákkal kapcsolatosan már nehezebb az ítélet, ugyanis kedves barátom megfogalmazása jutott eszembe akkor amikor azt állította, hogy a teakiöntő egy dologra való, hogy kiöntsük belőle a teát. Nos a kis kancsó épp erre a célra nem felel meg, így a tálca és minden körülötte csurom tea lett. Közben megérkezett a kért desszert, mellyel kapcsolatosan nyolcvan százalékosan tudunk csak lelkesedni. A palacsinta száraz volt, agyon porcukrozva, mikrózva. Az íze finom volt, eltekintve a 2-3 dióhéjtől, mely legalább megnyugtatott bennünket a töltelék eredetiségéről. A Flódni héj-szempontból ugyanígy járt, s íze is hasonló százalékban nyűgözött le minket. Így hát kénytelenek voltunk beérni a patináns intézmény atmoszférájával, mely minden dió (s egyben banán)héj ellenére az egyetlen igazi etalon kávéház Budapesten. Még mindig.

Végül, hogy az élet mégis milyen igazságtalan: kifelé menet végig kellett néznünk, ahogy az egyik pincér puszta kézzel tapicskolt egy szelet dobostortát, próbálva visszaapplikálni a celofánt az oldalára, melynek a kiemeléskor nem vette igénybe a segítségét... mivel elfogultak vagyunk nem tesszük jobban szóvá az esetet, tudjuk be ismét egy banánhéjnak ezt is, reméljük többször nem látunk ilyet itt.